Október 15. - Szerda II

 Drága Naplóm! 

 Úgy érzem, valami kezd megváltozni bennem, mint egy újabb átváltozás, ám most akaratom ellenére. Már Vasárnap óta így vagyok ezzel, és ez napról napra egyre rosszabb. Nem mondanám, hogy nem tudom, egyszerűen csak félek megfogalmazni. Hangokat hallok, az én hangomat, de valahonnan távolról. Az aggaszt a legjobban, hogy egyre hangosabb lesz, mintha az a valami, vagy valaki felém közeledne. 

De van rosszabb is, tudom, hogy ez az izé meg akar ölni, és én hagyom magam.

 Minden csak rosszabbodott. Azt reméltem ez szimplán egy állapot, ami elfog múlni, viszont ma, mikor a pozitív terhességi tesztet a kezemben tartottam a hangforrás üvölteni kezdett az elmémben, bosszúra szomjazott. Sírni akartam a teszt miatt, de nem hagyta. Ha nem azt teszem, amit ő mond, akkor megbüntet, erre már rá jöttem. De ebben a helyzetben inkább rábízom az életem, mintsem magamra, hisz jól tudom, én sokkal nagyobb kárt tennék a testemben, mint ez a valami. 

***

 Későre járt, mikor valaki belépett a sötét szobám ajtaján. Orsi volt az, ő, aki életem legmélyebb pontjain is mellettem áll. De most nem tündökölt úgy, mint egy hercegnő, arca verejtékes az izzadságtól, szemei karikásak, bőre sápadt. 

 - Beszéltem az internet kávézó tulajdonosával, azt mondta, hogy egy kapucnis gyerek lehetett, bár annyian megfordulnak nála, hogy lehet, csal az emlékezete – mondta, miközben levegő után kapkodott. Gyorsan letöröltem az undorító könnyeket a szememről és bólintottam. Majd a néma csönd elkerülése végett rákérdeztem:

 - A rendőrséggel mi van?

 - Mivel azt kérted, hogy ne mondjam el nekik ezt az egészet, csak az üzenetet mutattam meg, és ahogy mondtad, azt hazudtam, már voltál orvosi vizsgálaton, és azt állapították meg, hogy nem történt nemi aktus. De, Kíra… 

 - Értem, köszi. – Muszáj volt a szavába vágnom, nem akartam még néhány sor felesleges locsogást hallgatni arról, hogy szólni kéne a rendőrségnek. Hogy miért nem? Mert tudom, hogy mit tennének, ha kiderítenék ki volt: először is mindenki gyűlölné, de persze nem annyira, mint amennyire én. Valószínűleg elkapnák, börtönbe vinnék, és rémálom lenne az élete, végül kiengednék. Ez csak büntetés, de nem bosszú. Én nem rémálmokat akarok annak az embernek, aki ezt csinálta velem, én magam akarok lenni a rémálma. 

 Orsi lassan felém indult, majd leült mellém, és átkarolta a vállamat. Próbált mosolyt erőltetni az arcára, de ő is tudta, ez nem fog menni. 

 - Tudod, Kíra, a mai világban már az abortusz elfogadott, és minél hamarabb csinálod meg, annál etikusabb lesz. – A fejemet a térdére hajtottam, mire ő finoman elkezdte simogatni a fejemet. Ó, drága nővérkém, ha tudnád milyen nagy baromságot mondtál, hisz ez a gyerek is a bosszúm része lesz, már, hogy ölném őt meg, ha sokkal jobb dolgokra is tudom használni? Elmosolyodtam, véres fantáziám tárháza nyílt fel előttem, benne sikolyokkal, kínokkal és a Sátán, azaz az én nevetésemmel. 

Hisz én vagyok a Sátán, amivé az angyalok tettek.

 - Anyáéknak mikor akarod elmondani? Tudod jól, hogy anya, nos, ő kezd megváltozni. 

 - Arra utalsz, hogy újra piál?  - Nem szólt semmit, csak fájón bólintott, mire vállat vontam. Végül is ki nem szarja le, mi van azzal a ribanccal? Egész életében egy alkoholista, ál keresztény lotyó volt, aki hozzá ment egy pénzes faszihoz, aki majd tud neki piát venni. – Majd holnap, vagy holnap után. Tök mind egy igazából, hogy mikor mondom, ugyan azt fogja jelenteni. 

 - Aggódom érted – suttogta. – Megváltoztál. 

 - Nincs rá okod, higgy nekem. – Fátyolos tekintettel bólintott majd száját beszédre nyitotta, de egy hang se jött ki rajta. - Mi az?  

 - Kíra, ugye tudod, hogy én Szombaton haza megyek? – Bólintottam, nehéz lesz tőle elválni, de jobb ez így, lehet, ha itt marad még a végén benne is kárt teszek. 

 - Nagyon fogsz hiányozni. – Két kezemmel átkaroltam a derekát, és úgy bújtam oda hozzá, mint a SZŰZ MÁRIÁHOZ. Furcsa, a világ, talán az egyik legtisztább embere, és maga a sátánt megszemélyesítő személy összebújva pihennek. Megható.  

 - De még mielőtt elmegyek, tisztázni szeretném ezt az egészet. – Akárcsak én. – Van, valami, amit el kell mondanom. – Éreztem a hangján a félelmet, hirtelen feltápászkodtam, és törökülésben melléültem. Nem szóltam semmit, csak figyeltem. – Nos, a Gina, mármint, a randi drog, Kíra, biztos nem volt hányingered? Tényleg csak a hátad fájt? – Bólintottam, már egyszer tisztáztuk ezt, nem értem, miért hozza fel még egyszer. – De, ez nem valószínű. – suttogta magában, és a takaróra szegezte a tekintetét. 

 - Tessék? – Összehúztam a szemöldököm, és megmerevedtem, nem igazán akartam tudni, mit fog mondani. 

 - Na, igen, mármint, - Még sosem láttam ilyen bizonytalannak, állandóan mocorgott, az arcát törölgette, és az újait ropogtatta, ha nem lenne műkörme, még a körmeit is rágná. – lehet, hogy éjjel még mentél valahová. Nekem először az ugrott be, hogy miután az erőszak megtörtént, te magadhoz tértél, mert miután kiürült a szervezetedből a szer, egy hányingernek minimum kell keletkeznie. 

 - És ez azt jelenti, hogy? – Egyre nagyobbá vált a feszültség, a szívem gyorsabban dobogott, a szoba tele lett félelemmel. Orsi már nyitotta a száját arra, hogy válaszoljon, ám ekkor megszólalt a csengő.

Csinnngggg! Csinnnggg! Csinnngggg!

- Kinyitom. – mondta és kirohant a szobából. A csönd most igazán letargikus és vészjósló formát öltött, mintha maga lenne a halál, és finom léptekkel mellém ült az ágyra. Engem figyelt, egyenesen rám szegezte tekintetét, majd undok mosollyal az ölembe feküdt. Cinizmus. 

 - És mi lesz most? Ugye nem hagyod magad? 

 - Talán ha szólnék a rendőrségnek – Még mielőtt befejeztem volna a mondatot, gyorsan a szavamba vágott:

 - Ostoba! Ha szólsz nekik, tudod mi lesz? – ugrott fel hírtelen, és elém állt. A fejemet ráztam, a félelemtől sírni akartam, de valahogy képtelen voltam rá. – Jön a média, és szépen felkapja a dolgot, milyen érzés lesz majd úgy bemenni az iskolába, hogy mindenki tudni fogja ezt az egészet? Nem beszélve arról, hogy a börtön után az a gazember újra szabad lesz. – Nyeltem, nem tudtam, mit mondjak. 

 - Segíts akkor! – fakadtam ki, és a térdéhez borultam. 

 - Még szép, hogy segítek. – Finoman a fejemet kezdte el simogatni, majd lehajolt hozzám, és a fülembe súgta: „Csak add nekem a tested.” 

 Alig volt időm válaszolni, egyből megfogta a fejemet, és a szájamat az ajkaihoz emelte. 

És végül megcsókolt.

 - Kíra! – Orsi trappolva a szobámba sietett, újra verejtékezni kezdett, a szeme kerekre nyílt, és a lélegzete felgyorsult. 

 - Mi van? 

 - A telefonod – emelte fel a kis készüléket, ami tökéletes állapotban volt. – Az ajtó előtt találtam. 

Október 15. - Szerda

Drága Naplóm! 

 Úgy koradélután lehetett, ám a sötét esőfelhők eltakarták az októberi napsütést. Az eső, mintha dézsából öntenék úgy esett. Elborult a tekintetem, mostanában ez gyakori. Körülöttem sok-sok velem egykorú naiv és félrevezethető kislány nézelődött a sminkes pultoknál abban a reményben, hogy a vakolat majd vonzóbbá varázsolja őket. Az egyik alig lehetett 13, kezében egy vérvörös Astor rúzs. Nevetséges. Ám a legviccesebb az, hogy egy hete én is ugyan azt a rúzst vittem a kasszához. Nagy levegőt vettem, majd abbahagytam a bámészkodást és a kezemben lévő terhességi tesztcsomagra néztem. 1100 Ft, ennyibe kerül a tény, hogy van vagy nincs gyereked, 1100 Ft-ba kerül az, hogy tudd, egy új élőlény keletkezik-e a hasadban. 

 - Tedd be a kosárba Kíra, és menjünk. – intett Orsi, a nővérem a kosár felé. Születésnapomra jött haza Oroszországból, ahol tanul. Megkértem őt, hogy jöjjön el velem terhességi tesztet venni, amire természetesen egyből rábólintott mindenféle kérdezősködés nélkül. – Kíra. 

 Látta rajtam, hogy valahol máshol járok, gyorsan bólintottam majd remegő kezekkel beraktam a tesztcsomagot, majd Orsival együtt a pénztárhoz indultunk. Az eladó, mikor kezébe vette a terméket egy pillanatra rám meredt, végül mikor meglátta a 23 éves nővérem megnyugodva kérte a pénzt. Már most remegett a szívem, mi lesz akkor, amikor hazaérek? Orsi a félelmet látva bíztatóan mosolyogni kezdett, és biccentett, hogy menjünk. A Dm-el szembeni Starbucks-ba indultunk, tudtam, hogy ott kell neki mindent elmondanom, de hogy, ha magam sem emlékszem semmire? 

 Gyorsan vettünk kávét és sütit, aztán leültünk egy szabad asztalhoz. Orsi rákönyökölt, és egyenesen a szemembe nézett. 

 - Kovács Apolka Kíra, - már rosszul kezdődik. – hogy képzeled, hogy nem adsz az Oreóbol? – Mérgesen a táskámra meredt, nagylevegőt vettem, de magamban számítottam arra, hogy trükközni fog, ilyen az én nővérkém. 

 - Ja, bocsi. Még akkor vettem, mikor te bementél a kreatívboltba. – Készségesen kiemeltem a kék dobozt, mire ő elkezdte rázni a fejét. 

 - Te komolyan azt akarod, hogy elhízzak?! – Egy pillanatig némán meredtem rá, majd lassan visszatettem a dobozt, mire mindketten elkezdtünk nevetni. Ez tipikusan Orsi humora, már annyira hiányzott. 

 - Azt hittem másra gondolsz – komolyodtam el hirtelen és a sütire szegeztem a tekintetemet. 

 - Arra, amit Hétfőn mondtál? – Bólintottam, majd lassan beleharaptam a tortába. - Megkérdezném, hogy akarsz e róla beszélni, de úgysincs más választásod. 

  Összehúztam magam, és végigmértem őt. A haja olyan szőke, akárcsak az enyém, csak sokkal ápoltabb, a szempillái szokás szerint hatalmasak és dúsak, a száján vörös rúzs, mint mindig. Az egyetem előtt is pont ugyan így nézett ki, ugyan ilyen szép volt. 

 - Nos, – Bár ő volt az egyetlen, akinek el szerettem volna mondani, nem tudtam, hogy kezdjek hozzá, csak ültem ott előtte, mint egy kőszobor, végül nagy levegőt vettem és folytattam. – az hazugság, hogy Pénteken Ashley-nél aludtam, – gyorsan felpillantottam, hogy figyeljem a reakciót, de ő csak némán ült és hallgatott. – az igazság az, hogy a Coronitában voltam. De, hogy ott pontosan mit csináltam arra már nem emlékszem. Másnap reggel a lakásunkhoz közeli padon találtam magam, a telefonom eltűnt viszont minden más ott volt nálam. Mindezek után hazasétáltam, szerencsére senki sem volt ébren, így le tudtam zuhanyozni. Eddig azt hazudtam, hogy a telefonomat Ashley-nél hagytam, de ha nem kerül elő minél hamarabb, akkor anyuék kikészülnek, már most gyanakodnak. – Orsi bólintott, arcán semmi megdöbbenés vagy feszültség nem látszott. 

 - Emlékszel valamire? – kérdezte végül komoly tekintettel, mire csak ráztam a fejem. Bólintott. – Kíra, most felfogok neked tenni kérdéseket, fontos, hogy őszintén válaszolj rájuk, érted? – Lassan bólogattam, eléggé féltem, de nem a kérdésektől, hanem a válaszoktól, amit adok majd rájuk. 

 - Rendben, akkor az első kérdésem: érzékeltél-e erős fejfájást vagy hányingert? Esetleg szédültél? 

 - N-nem, miért? Csak a hátam fájt. – Egy fél szekundumra megmeredt, majd pislogott néhányat és folytatta. 

 - Depresszió? Szomjúság? Egyik se? – Ráztam a fejem, de tudtam mire akar kilyukadni. – Semmid se fájt? Egyáltalán? 

 - Mondom, hogy csak a hátam. Miért, az baj? – Bólintott, majd lassan beleivott a kávéjába. 

- Bizony, az nagy baj. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg nem voltál alkohol hatása alatt, ami pedig arra utal, hogy valami más okozta az emlékezet kiesést. Ugye tudod mit jelent ez? – Persze hogy tudtam, de magamban nem is mertem belegondolni a szavak jelentésébe. Drog, egyértelmű. 

 - Én nem vagyok drogos, biztos nem… 

 - Tudom, hogy te csak cigizel – vágott a szavamba. Picit elvörösödtem, biztos anyámék mondták el neki. – Lehet, hogy a barátaid kínáltak meg, akikkel ott voltál. – Csóváltam a fejem, az lehetetlen Enci minden titkáról tudok, ha drogozna, azt biztos elmondaná. 

 -  Nem hinném, nem drogozik egyik se.  

 - Randi drog – suttogta halkan, majd óriásit nyelt, mintha megijedt volna attól, amit mondott. Újra a szemembe nézett, majd folytatta: - Kíra, tudod, hogy bármi is történt mindig melletted állok. Viszont el kell, hogy fogadd a segítségemet, ha anyáéknak nem akarod egyelőre elmondani. – Természetesen nem akarom nekik elmondani. Anyám kiakadna, újabban agresszív másokkal is, és ha megtudja, hogy mi történt kinyírna. 

 - Elfogadom persze, de valljuk be, 99%, hogy nemi erőszak ért. – Nem mondott semmit, csak bólintott, de nekem már ez a bólintás is megrémisztett, hisz belül azt akartam hinni, hogy ezt csak bebeszélem magamnak, még akkor is, ha tudom, ez nem igaz. 

 - Beszéltél azóta a barátaiddal, akikkel elmentél? 

 - Igen – mondtam, majd egyből elővettem a régi telefonomat, hogy megmutassam a Szombati beszélgetéseimet, miután nagy nehezen betöltötte a Messengert, a kávé és a süti fölött átnyújtottam neki.  

Vanyicsek Enikő (Enci)

4 napja

Szia, nem emlékszel

véletlenül mit csináltam

tegnap este?

Nem figyeltelek, azt hittük
leléptél 

Nem viselkedtem furán? 

Nem veled voltam, nem láttalak. 

De hisz együtt mentük! 

hogy érted, hogy „nem 

velem voltál”????

látta

Nándor Marci

4 napja

Mi lett veled tegnap? 

Nem emlékszem semmire

te nem láttál valamit? 

Nem b+ eltűntél tőlünk
valami fickóval, aki azt mondta
hogy az apád

Úristen! Biztos, hogy nem ő volt az 

látta 




Németh Kristóf 

4 napja

Szia, nem tudod

mit csináltam Pénteken?

Nem emlékszem semmire

Én Encivel voltam bocs. 

 Épp befejezte az üzeneteim olvasását mikor a Messenger újra megszólalt. Egy új üzenet. Orsi gyorsan megnézte, látni lehetett a szemén, hogy olvas, mikor a végére ért elsápadt, kezei remegni kezdtek. Valami nincs rendben. 

 - Kíra, ezt nézd. – suttogta, majd a kezembe nyomta a telefont. A szemem megduzzadt, nagyokat nyeltem és gyorsabban lélegeztem. 

Ez velem nem történhet meg, nem.

Megbasztalak Péntekeste 

Csá ribanc, mizu?
:DDDDD jót basztunk 
péntek este, nemde? 
Bár te kaptál egy kis cuccot. 
De hidd el nekem, élvezted :))) 
Mellesleg jól mutat rajtad a geci

2014. Október 10. – Péntek

A kezdet II. 

Kedves naplóm!
 Egész nap csak a bulira tudtam gondolni. Az iskolában is eléggé rosszul teljesítettem emiatt. Alig vártam, hogy végre hazaérjek. Bár a Szabó Lőrincz suli nincs messze az otthonomtól, ma még bent kellett maradnom felvételi előkészítőn is, így négykor értem haza.
 Gyorsan benyitottam a fémajtón, anyám már bent várt. Nyeltem. Persze volt már rá példa, hogy egyből, mikor hazaértem veszekedni kezdtünk, különösen az elmúlt időben, de ilyen csak most történt. A kezében a tegnap vásárolt ruhák egyikét tartotta, az extreme push up melltartót a mellé járó fekete tangával, melyből vékonyka sötét pánt lógott ki, ami a combfixes harisnya megrögzítésére szolgált.
 - Kíra, - Az arca sápadt és komor, mint egy hulla, kivételesen nem vöröslött a dühtől, ez csakis rosszat jelent. Mondani akartam valami elcsépelt mentséget, de gyorsan fojtatta a mondanivalóját. - tudod, egy ugyan ilyet terveztem neked születésnapodra venni – biccentett a fehérneműre. – De aztán jöttek ezek a hülye hóbortjaid, először a piercing, aztán azok a koravén ruhák, amiket állandóan vásárolsz, - A szemeiből hirtelen egy kövér könnycsepp buggyant ki, és végigcsorgott az arcán egészen a nyakáig. – ám ezek nem olyan dolgok, amiket ne néznék el, hisz kamasz vagy, gondoltam, ha egy kicsit jobban megnevellek, akkor abbahagyod. Viszont ez, Apolka, már sok. – Elém dobott egy apróbb dobozkát. A cigi, megtalálta. Már jó ideje cigizek, először Enciék kínáltak meg, azóta rendszeresen dohányzom. Elborult a tekintetem, remegve felpillantottam, de képtelen voltam a szemébe nézni.
 - Anya. – Csak ez az egyszerű ámde millió érzelemmel és gondolattal ellátott szó jutott az eszembe. Nem kellett mentegetőznöm, nem állíthattam azt, hogy nem az enyém, ugyanis a családból más nem cigizik. – Sajnálom. – A hangom remegett, én meg kisápadtam. Nem tudtam mi lesz, hogy milyen büntetést kapok, de nem is mertem rákérdezni. Mindig is tudtam, hogy már nagyon a határokat feszegetem nála. Mielőtt megváltoztam volna együtt jártunk vásárolni, akkor még farmert hordtam ősszel, és nem short-t, nem voltak melltartó szerű topjaim, csak rendes fölsőim. Én voltam a tipikus jó kislány. Mikor meglátta az új stílusomat, és azt, hogy egyre több ilyen holmit hordok eléggé elszomorodott, gyakran ki is akadt miatta. És végül jött a piercing. Itt már egyre keményebben kezelte a dolgaimat, és egyre szigorúbb lett a ruha témában is.

De meg kell értenie, én már más vagyok.

Enikő Vanyicsek (Enci)

Minden oké?

Nem, anyám megtalálta a cigit

Mondtam, hogy rejtsd el. 

kutat a cuccaim közt

És mit csinált? 
El tudsz jönni? 

El persze. Levágott egy hisztit,

de most sírt is, az ajtóban állt 

és mondott… sok mindent. Aztán

üvöltözni kezdett azt mondta, hogy 

szégyelli, h a lánya vagyok, meg

 ilyenek, majd berohant a fürdőbe, 

még mindig ott van :(

hát… szar ügy. 


 Gyorsan összezártam a laptopom. Valami hidegséget éreztem az arcomon, egy könnycsepp volt, megesik. És most itt vagyok, és írom a naplómat. Nemsoká készülődnöm kell, nem akarok késni. A végére beragasztok egy képet az összeállításról, amit fel fogok venni. Majd holnap találkozunk, drága egyetlen barátom, naplóm.

2014. Október 9. - Csütörtök

A kezdet I.

 Kedves naplóm! 

  Már későre járt, mikor nagy nehezen feltoltam magamat a villamosra. A kezemben reklámszatyrok milliói, melyeken közép árkategóriás ruhamárkák nevei álltak, Tally Weijl, H&M, Bershka. Igen, vásárolni voltam. Nem mintha ez olyan meglepő lenne, hisz az elmúlt időben gyakran veszek egy-két (3,4,5,6) ruhaneműt. Bár ma céllal léptem be a Westendbe, a holnapi bulira vásároltam, ugyanis egy rongyom se volt az éjszakai élethez. Izgatott vagyok. Nem tudom, hogy mire számítsak, mert még sosem mentem szórakozóhelyekre, de Hétfőn az egyik „barátnőm”, Enci örömmel újságolta, hogy a 22 éves pasija a Coronitában dolgozik, és be tud minket juttatni. Persze kaptam az alkalmon, hisz tudtam, ahová Encinek sem egyszerű bejutni, az tényleg jó hely. A legmenőbb lány az iskolánkban, és az, hogy egy általános iskolással barátkozik, sokak szerint megtisztelés. Ő maga egyébként tízedikes tehát két évfolyammal jár feljebb nálam. Mindezek ellenére én nem igazán kedvelem őt, Kovács Apolka Kírának hívnak, Enci mégis „Pokolnak” hív, mert úgy gondolja, hogy hasonlít az Apolkára, pedig jól tudja, hogy a második nevemet használom. Ám, a legfőbb oka annak, hogy holnap elmegyek a buliba az az, hogy ott lesz Marci…

 Megállt a villamos, kizökkentem a gondolataimból és kitúródtam a sok ember közül. A villamosmegállóhoz szerencsére közel volt a házunk, tehát nem kellett sokat gyalogolnom, bár ebben az új Air max cipőben nem is jelentene olyan nagy kihívást. Enci mondta, hogy vegyem meg, bár nem tetszik az élénk neon színe, de amire Enci rábólint, az biztosan jó. A rövid séta után, gyorsan kinyitottam a bérház kapuját, és felrohantam a lépcsőn, meg sem álltam egészen a lakásunkig. Anyám már bent várt, gondolni se mertem rá mennyire le fog cseszni, mikor meglátja az újabb reklámszatyrokat. Gyorsan belopóztam és szokásom szerint a szobám gardróbjának egyik fiókjába rejtettem el a cuccokat. Nem volt nagy szobám, épp akkora, amelyben én, és még egy-két plusz matrac, amin a barátnőim tudnak aludni, elfér. A fal királykék, a bútorok pedig fehérek, a plafont meg egy óriási galaxy tapéta borítja, melyből utat tőr a kisebb gyöngycsillár vezetéke. A falon fekete-fehér modern stílusú festményszerű képek, a padlón pedig egy nagy szőrös fehér szőnyeg.

 - Kíra, itt vagy?! – üvöltött valaki rekedten az étkezőből. Anyám volt az, gyorsan felé indultam, de hiteltelen megjelent előttem, mint egy szellem. – Kíra, hol voltál megint? – A hangja cseppnyi elkeseredettséget tükrözött.

 - Találkoztam az egyik barátnőmmel. – Éreztem, hogy a hátamon feláll a szőr, de nem anyám horrorisztikus hangjától, hanem attól, hogy tudom, már egy ideje nem bízik bennem. Sóhajtott, majd megkért, hogy máskor szóljak, mert nem akar aggódni, végül invitált vacsorázni. Bátortalanul kiléptem a szűk folyosóra, amit egy-két színes kép díszített, és mosolyogva apára pillantottam, aki már onnan is látszódott. Mikor beértem az étkezőbe egy szaftos puszit nyomtam a homlokára, majd melléültem. Kétségtelen, hogy őt sokkal jobban szeretem, mint anyát, de ez nem is csoda, anya olyan, mint egy házisárkány. A vacsora valami spenótféleség volt, amit szokásomhoz híven nem ettem meg, ezért lefutott egy 2 perces botrány, ezek után apukám bejelentette, hogy adni készül valamit.

 A kezében egy elég bénán becsomagolt kisebb termetű dobozkát remegtetett, amit mosolyogva átadott. Én persze nekiestem, amúgy se volt mit sajnálni azon a gyűrött csomagolópapíron. Mikor megláttam mi van benne félénken elmosolyodtam, majd kinyitottam a dobozát. Egy Iphone, ha jól tudom 6 plus. Eddig egy elég béna telefonom volt, és ez életet ment számomra. Vigyorogni kezdtem, ennél jobb ajándékot nem is adhatott volna.

 - Köszönöm! – kiáltottam fel és szorosan megöleltem apám, aki megállás nélkül mosolygott.

 - Szívesen, bár ez szülinapi ajándék. – Elhúzta a száját, de még mindig virított az arca. Bólintottam, csak holnap lesz szülinapom, de már megszoktam, hogy apa mindig előbb adja oda.

 Az este másik felében a szobámban ültem és az új telefont babráltam, mikor minden létfontosságú alkalmazást (facebook, instagram stb.) letöltöttem gyorsan ráírtam szokás szerint egy-két emberre.

Enikő Vanyicsek (Enci) 

Már várom a hnapot :) 

Jaa, én is, mit veszel fel? 

Bementem westenbe, vettek 

tök jó cuccokat, 

Képzeld, apám vett egy 

új telót, 6 plus-t. 

Ne bassz Pokol, mázlista vagy

Légyszi hívj Kírának :( 

A Pokol jobb :DDDD




Nándor Marci

Wisky vagy vodka? 

???

Melyiket bírod jobban :D?

Még nem ittam alkoholt… 

Látta

Megrezzentem, nyilván azért nem ír vissza, mert nevetségesnek tart? Pedig való igaz, még nem ittam alkoholt. Szomorúan letettem a telefont az éjjeli szekrényre, és a lábamat magamhoz húztam. Holnap muszáj lesz lenyűgöznöm őt, hogy össze jöjjünk, muszáj. Lemásztam az ágyról, és a gardróbból kitúrtam a pizsamámat. A holnapi nap biztosan jó lesz. Gondoltam magamban és nagyot sóhajtva elindultam a fürdőszoba irányába.

Igen, a holnapi nap, biztos jó lesz.

Prológus